5 felejthetetlen nap, 1200 km, történelmünk számtalan emlékhelye: ez várt arra a 39 diákra és az őket kísérő pedagógusokra, akik április 20-24 között tanulmányi kiránduláson vehettek részt Erdélyben. Tanulóink személyesen is átéltek, megtapasztaltak olyan ismereteket, amelyeket már az iskolapadban ülve megszereztek, bővítették tudásukat, megerősödtek az összetartozás érzésében, megélték, hogy kisebbségben élve mennyire nehéz magyarnak maradni.
Kolozsváron megnéztük a Szent Mihály-templomot, a téren álló híres Mátyás-szobrot. Megemlékeztünk Márton Áron püspök szobra előtt az ő elhivatott, példaértékű életéről. Itt nemcsak Hunyadi Mátyás szülőházánál tettük le az emlékezés koszorúját, hanem Bocskai István szülőházának falánál is. A Házsongárdi temetőben egy térkép segítségével kutattuk fel csoportokban híres magyarjaink síremlékét, imádsággal, szavalattal tettük tiszteletünket.
Életre kelt a történelem a számunkra a gyulafehérvári érseki székesegyházban, ahol Márton Áron püspök, és Hunyadi János mellett számos erdélyi fejedelem nyugszik. Vajdahunyad várában a Hunyadiak nyomába eredtünk, Marosillyén, Bethlen Gábor fejedelem szülőházában Erdély aranykorára emlékeztünk egy interaktív történelemóra keretében. Aradon a 13 katonatiszt emlékművénél takarítottunk, majd Himnuszunkat elénekelve, az Úr imádságával emlékeztünk 1848-1849 vértanúira.
Déva várának csúcsaira felérve megértettük, hogy miért volt olyan nehéz a kőműveseknek felépíteni azt. A nagyszalontai Csonkatoronyban Arany János életéről tudtunk meg olyan érdekes részleteket is, amelyek kimaradtak a tankönyvek lapjairól. Az idegenvezető meglepetésére közösen szavaltuk el a Toldi egy részletét.
Egy kicsit belekóstoltunk Erdély természeti csodáiba is: jártunk a tordai sóbányában, a Hesdát-patak mellett másztuk a sziklákat, a függőhidakat a Tordai-hasadékban.
Az utazás a lelki feltöltődésünket is szolgálta. Dévára a Szent Ferenc Alapítványhoz adományokat vittünk a rászoruló gyerekeknek. Bár Böjte Csaba atyával személyesen nem találkoztunk, egy, a gyerekotthonban nevelkedő diák mesélt az életükről, Böjte atya áldásos tevékenységéről. A máriaradnai kegyhelyen és Nagyváradon is megcsodáltuk a templomokat, meghallgattuk a hozzájuk fűződő történeteket és hálát adtunk imádságainkban azért, hogy eljuthattunk Erdélybe és megtapasztalhattuk természeti csodáit, hogy adni jó, hogy emlékeznünk kell a magyarság sorsára, múltjára, és hogy ez a múlt, a magyar nyelvünk összekapcsol bennünket, amíg élünk.