Úti jegyzet Határtalanul

2018. április 4-én, kora reggel izgatottan vártuk az indulást. A kellemes út után Ártándnál léptük át a határt, ahonnan nagy érdeklődéssel figyeltük a tájat, és azt, hogy Romániában az ortodox vallás szerint húsvétot ünnepelnek. A templomok előtt a gyönyörű tavaszi időben emberek sokaságát láttuk. Elértük Tündérország kapuját, a Királyhágót, ahol rövid pihenőt tartottunk. Valamennyien gyönyörködtünk a csodálatos kilátásban, és a távoli havas hegycsúcsokban.

Innen utunkat Torda felé vettük, ahol saját szemünkkel is láthattuk Szent László mondájának helyszínét. Folytattuk utunkat Nagyenyed felé, ahol a református kollégium udvarán felelevenítettük a diákok hősiességét, és a nagyenyedi két fűzfa legendáját. A református kollégium falán lévő emléktáblán felfedeztük iskolánk névadójának Bolyai János édesapjának a nevét is, olyan jeles személyek neve mellett, mint Apáczai Csere János, Deák Ferenc, Körösi Csoma Sándor, vagy Áprily Lajos és Barcsay Jenő. Az emléktáblánál nemzeti színű szalagot helyeztünk el. Utunkat folytattuk, s mellettünk kanyargott a Maros folyó. Elérkeztünk Gyulafehérvárra, ahol a régi vár árka fölött átívelő hídon keresztül elérkeztünk a csodálatos ortodox templomhoz, majd a Szent Mihály székesegyházon megfigyelhettük a román és gót építészet stílusjegyeit. A Hunyadiak szarkofágjainál szintén emlékszalagot helyeztünk el. A nap zárásaként megérkeztünk Dévára, ahol ízletes vacsorával vártak minket Böjte atya házában.

Kellemes éjszaka után nagy várakozással tekintettünk a második erdélyi napunk elé. A reggelit követően az alapítvány kolostorát mutatta be nekünk egy gyermek, és nevelője. A történelmi visszatekintés mellett nagyon érdekes volt hallani, hogyan élnek Csaba testvér otthonaiban a gyerekek, hogyan tanulnak, és szórakoznak. Betekintést kaptunk a gyerekek többféle tevékenységébe, mely a mindennapok mellett egy kis művészetet, kreativitást is jelent számukra. Nagy örömmel vásároltunk az általuk készített ajándéktárgyakból. Ezt követően átadtuk adományainkat, majd utunkat Marosillye felé vettük. Bethlen Gábor szülőházában, a Vörös bástyában rendhagyó történelem óra keretében idő-utazhattunk a fejedelem születésének és uralkodásának idejébe. A korhű ruhákba beöltözve, érdekes előadást hallhattunk a Bethlen család történetéről, mely összefügg Erdély aranykorával is. A csapat tagjai különleges feladatlapot töltöttek ki az elhangzottak alapján, majd egy dokumentumfilm révén megtudtuk, hogy ennek a történelmi emlékhelynek a megmentéséért mennyit tett Böjte Csaba. Emlékszalagunk felkötése után utunkat Vajdahunyad vára felé vettük. Útközben megálltunk Csernakeresztúron, ahol a bukovinai székelyek tájházát tekintettük meg. Élmény volt látni a népismeret tárgyból tanultakat élőben is. Vajdahunyad várának felfedezése igazi kaland volt, hiszen csapatokban dolgozva fedezhettük fel ezt a csodálatos reneszánsz várat. A nap zárásaként egy újabb várat hódítottunk meg. Izgatottan kerestük Kőmíves Kelemen és 11 társának, és a balladából megismert történetnek az emlékeit a dévai vár falai között. A vacsora előtt barátságos labdarúgó mérkőzésen játszottunk a dévai gyerekekkel együtt. A finom vacsora után kellemes sétát tettünk Déva belvárosában.

A harmadik nap reggelén kicsit korábban ébredünk, hiszen össze kellett pakolnunk. A reggeli után elköszöntünk dévai ismerőseinktől, és utunkat Lippára, Solymos vára felé vettük. A kihívás nagy volt, de mi nem riadtunk meg tőle. A csodálatos panoráma mindenért kárpótolt minket. A reggeli borongós idő után csodálatos napsütésben érkeztünk meg Mária-Radnára ahol a gyönyörű kegytemplomot néztük meg. A gótikus, és szecessziós építészet jellemzőit sikerült felismernünk, és idegenvezetőnk bemutatta a bazilika csodálatos akusztikáját is, hiszen gyönyörű egyházi éneket hallhattunk tőle. A kolostor folyosóján rengeteg szentképet láthattunk, melyet a meggyógyult emberek adományoztak gyógyulásuk emlékére. Ebédünk elfogyasztása után utunkat Arad felé vettük, ahol először is láthattuk az aradi vár romjait, majd felkerestük az aradi vértanúk emlékhelyén lévő obeliszket. A hősök tiszteletére elhelyeztük emlékszalagunkat, és egy perces néma csenddel adóztunk emléküknek. Arad belvárosának felfedezése volt a következő úti célunk. A Megbékélés terén megtekintettük az aradi hősök emlékművét. A hangulatos belvárosban a csodálatos minorita templomot is sikerült megnéznünk, majd a városháza különleges festett üvegablakaiban, és belsőépítészetében gyönyörködhettünk. Napunk végén megérkeztünk a nagyszalontai Böjte házhoz, ahol szállásunkat elfoglaltuk, és örömmel indultunk az otthon gyerekeivel játszani. A finom vacsora elfogyasztása előtt átadtuk adományainkat, majd a vacsorát követően bemutatkoztunk a gyerekeknek, és nevelőiknek. A jó hangulatú este még tartogatott számunkra játékot is, így ma is egy élményekkel teli szép napot zárhattunk.

Elérkezett kirándulásunk utolsó napja. Reggel ragyogó napsütésben kerestük fel az Arany portát, ahol Arany János szülőháza állt. Megtudtuk, hogy Aranyék eredeti háza egy tűzvész során leégett, megsemmisült. Az emlékház hűen mutatta be a jellegzetes használati tárgyakat, életmódot. Az udvaron álló eperfa a Családi kör című vers eperfajának unokája, a gémeskút vize pedig Arany óta sem apadt ki egyszer sem. A következő nevezetes hely a Csonka torony volt, ahol rendhagyó irodalom óra keretében emlékeztünk meg Arany Jánosra. A kiállító hely fantasztikus élmény diáknak, pedagógusnak egyaránt. Arany János élete elevenedik meg előttünk az új, modern kiállító térben. Emlékszalagunk elhelyezése után folytattuk utunkat Nagyváradra. A város egyik legcsodálatosabb épültét a Szent László bazilikát tekintettük meg. Valamennyien elámultunk a csodálatos barokk stílusú épület gyönyörű belső részében. Varázslatosan szépnek láttuk valamennyien! A bazilika mellett kívülről megtekinthettük a Püspöki palotát, és a Kanonokok sorát. A belvárosban a Fekete sas fogadó felújított épületében újra megcsodálhattuk a gyönyörű festett ablakokat. A város főterén a teret körbeölelő épületekről mesélt nekünk idegenvezetőnk, majd megtekintettük a Szent László plébánia templomot. Utunkat az Állami Színház irányába folytattuk, mely mellett az a szálloda áll, az Astoria, melyben megalakult a Holnap irodalmi társaság. A várost áthatja Ady szellemisége, aki Párizsként tekintett Nagyváradra. A Holnaposok szoborcsoportjánál elkészítettük kirándulásunk utolsó közös fotóját. Számunkra az a mondat, hogy “Ha kimondom azt a szót Erdély....” teljesen új tartalmat nyert. Köszönjük a négy felejthetetlen napot, a rengeteg élményt, a határtalan tudást melyre szert tehettünk. Köszönjük Lovász Attila idegenvezetőnek, hogy társunk volt ezen az úton. Sok mindent tanulhattunk tőle!